Forradalmi naptár (12) - Druckversion +- Sonett-Forum (https://sonett-archiv.com/forum) +-- Forum: Sonett-Archiv (https://sonett-archiv.com/forum/forumdisplay.php?fid=126) +--- Forum: Sonette aus anderen Sprachen (https://sonett-archiv.com/forum/forumdisplay.php?fid=409) +---- Forum: Ungarische Sonette (https://sonett-archiv.com/forum/forumdisplay.php?fid=412) +----- Forum: Juhász Gyula (https://sonett-archiv.com/forum/forumdisplay.php?fid=472) +----- Thema: Forradalmi naptár (12) (/showthread.php?tid=6334) |
Forradalmi naptár (12) - ZaunköniG - 11.01.2008 Forradalmi naptár I. Vendémiaire A bor havában, mely szüretre készül, Az első konvent végre összeül, Szörnyű szüret lesz a kék úri vérbül S farsangra egy királyság összedül. Szörnyű szüret lesz. Szerte a határon Puskák ropognak s vígan áll a bál, Fölkeltek mind a remegő királyok, Kapuk előtt a nép, új Hannibál! A bor havában mustja forr kevélyen És biztatón egy erjedő világnak S a régi csőszök kárvallottan állnak. A konvent zengő, szabad erdejében Nemes vadakra indul nagy vadászat És bíborszínben alkonyul a század. - II. Brumaire A guillotin kifáradt már. Elég volt A nagy szüret, hol a királyi vér A jakobinussal egy tengerré folyt És áldozat lett mind, aki itélt. Romok között a ködben messze rémlik Az új világ még és a régi nincs, Pártok tusáin nyomor, szenvedés int S a szabadság lett leggyötrőbb bilincs. De ím, keletről, ködben és veszélyben Valaki megjön s vígan partraszáll S amerre megy, a nép hozzája áll. Mire Párizsba ér, övé egészen Az ország és a hatalom. Ki vagy te? S egy új század ekhózza: Bonaparte! III. Frimaire Már elkészült a forradalmi naptár S a konvent elfogadja lelkesen, A konvent, mely zúg, mint dércsípte kaptár S a jelszava: halál vagy győzelem! Az új kor eljött és naptára készen Napok sorával, melyek terhesek, Mit ezredévek őriztek kevélyen, Napok lerontják: titánok ezek. Ó mily napok! Egyenlőség, szabadság, Testvériség bölcsőjét rengetők, De jaj, a bölcső véres s szemfedőt Borít reá a gyilkos, dőre gazság S míg a Jövő termése vérben ázik, Még várni kell soká az aratásig! IV. Nivose Karácsony, a szent Gyermek születése, Ki a világnak megváltást hozott, A jakobinus is úgy érzi: béke, Pihenjen a bakó, az átkozott. A börtönök mélyén, miként a jászol Nagy éjjelén, szelíd remény ragyog, Csak egy költő, aki lemondva gyászol S tudja, hogy minden földiek rabok! A börtön rácsán túl az égre réved S lelke szemében boldog délvidéknek S mesés keletnek tündér tája él még S míg hull a hó és nő, nő a fehérség, Örök görögség arany napja szépen Világít André Chénier szivében. V. Pluviose A vérpadon, a bárd előtt szeliden És megadón áll jó Capet Lajos, Ki szent Lajosnak unokája. Nincsen Országa már és hívja át a Sors. A nép nagy tengerén elnéz, hajótört Szegény utas, utolsó rév előtt. Már tűnni kezd a vértől iszamós föld S várják az égi elízi mezők. Királyok alkonya borong a földön És fönn a mennyben koronát, örökkön Valót készít a Bárány már neki. Az ősök tenger bűne nyomja őt le Ártatlanul a bíborszínű tönkre: Vak századok versaillesi vétkei! - VI. Ventose A szél havában a vidék magányán Rejtőzve mélyed nagy művébe bölcs Condorcet márki s üldözötten, árván Reménye, mint a szikla oly erős. Reménye, hogy a Haladásnak útján Előre megy az ember s végtelen Az út s a múltak példáján tanulván Okulni fog, hogy boldogabb legyen! S míg Párizsban pribékek pártja tapsol A borzalomnak, Condorcet apostol A szellem pártján a holnapba néz. A vér és könny havában, szél havában, Ő rendületlen bízik csillagában, És hogy világot megvált majd az Ész! VII. Germinal A föld alatt csírázni kezd a mag, A föld színén csak átok, gyász terem, Aki szelet vet, az vihart arat S gyalázatos vég lesz a győzelem. A vérpadon ma Danton áll komor Dicsőségének ormán, magasabb Csúcsokra már nem épülhet szobor E bősz világban, mely üvölt s harap. Hová, hová, kalózok? Kapitány, Robespierre, hahó, megy a hajó, Örvénybe tart és rajta a zsivány És a derék mind, mind a végbe megy S egymás nyakát markolja a haló, Mert szomjaznak az írígy istenek. VIII. Floréal Ápril varázsa és május bűbája Tovább ragyog a rengő föld felett, Madár dalol a fényben és az árnyban S a nap elűzi mind a felleget. De Vendée lázad, fölkel Párizs ellen, Kaszát ragad és sarlót élesít, Istenben és királyban és nemesben Van csak bizalma: jöjjenek megint! A századok terhével görbe vállán Tovább akar ballagni éj homályán A régi úton, mely a múltba visz. A haladás elé áll vak keményen, A kegyelet és hűség fegyverében, Mert ami új, az átkos és hamis. IX. Prairial Hogy egyedül maradt s győzelme vád lett Danton, Marat, Desmoulins föld alatt - A bús tavaszban, mely véres ruhát vett, Robespierre érezte a nyarat: Mely arató kaszáját feni rá már S szívébe nézett és az égre fel, Az igaz Bírót látta, ki halálát Kimondja mindjárt s ő majd hogy felel? És akkor, a rét és a dal havában A Legfőbb Lénynek áldozott, ki él S a földi istenek fölött itél. A tömjén égett, a Szörny állt magában Véres kezével az oltár előtt S a Legfőbb Lény közönnyel nézte őt. X. Messidor Az aratás tart. Hullanak a rendek És hullanak a fők. Halál nyara. És hulló rendek s fők közt nem remegve Az aratók vezére áll, Marat. A szörnyű munkát ő kedvtelve nézi És nem pihen: haragja mennydörög, Mint nyári vészben az ég és a régi Világ fölött zord szekere zörög. Meddig, hová? Megindul egy szekér most, Mely a vidékről jön s Párizsba tart S villámot rejt, habár derűs az égbolt. Tán Brutus lelke támadt föl a lányban, Ki tőrt emelt az őrjöngőre bátran S a véres aratónak szólt: Elég volt! XI. Thermidor A Rémületre azt mondják: Szabadság S a rohanó ár, az őrült folyam Dagad, ragad, sodor, nem nézi partját S a semmiség ölébe úgy rohan. Forradalom: világbíró Szaturnusz, Szülötteidnek gyilkolója vagy S egyre nő és egyre fogy a turnus S vérpadra lép hős, gyáva, bamba, nagy. Robespierre is. A hóhér fejét is Követelik. Nem védi semmi fétis. Már nem marad játszó a színpadon A régiek közül. Forradalom, Eredj pihenni! Amit rád kimértek, Megtetted és most jöjjön egy új élet! XII. Fructidor Gyümölcs havában dal zendült vidéken S Párizsba indult, boldog győztesen Az új világnak indulója. Éjben Fogant s a fény felé szállt reggelen. Ó ez a dal: bilincsek törnek össze S kardok villannak benne, pörg a dob, Ujjongva zendül távoli jövőbe És megremegnek tőle századok! Halál és élet éneke ez ének, Vér és tűz mámorán gyúlt e zene: A forradalom víg üzenete. Bősz dallamára ezrek sírba térnek, De ritmusára marsol és csatáz A százszor szent Szabadság s Haladás! |