11.01.2008, 11:54
Péchy Erzsinek
Óh szőkeség, mely a görög regékből
Feltündökölve fénylik most felénk,
Mint szende hold a boldog nyári égről;
Varázsos és búsító szőkeség:
A költő fájó ábránddal reád néz
És csöndes gyásszal rólad énekel,
Az életem, mint holdas éjben árnyék,
E ragyogásra bánattal felel.
Versaillesi kertben nyíltak ily csodák tán
Dús ünnepen, míg a park cifra rácsán
Szegény, borús pór vágyón betekintett.
Ragyogj soká még boldog ragyogással,
Szívedbe zsongjon édes, büszke nászdal
S ne bántson a bús és fáradt tekintet.
Óh szőkeség, mely a görög regékből
Feltündökölve fénylik most felénk,
Mint szende hold a boldog nyári égről;
Varázsos és búsító szőkeség:
A költő fájó ábránddal reád néz
És csöndes gyásszal rólad énekel,
Az életem, mint holdas éjben árnyék,
E ragyogásra bánattal felel.
Versaillesi kertben nyíltak ily csodák tán
Dús ünnepen, míg a park cifra rácsán
Szegény, borús pór vágyón betekintett.
Ragyogj soká még boldog ragyogással,
Szívedbe zsongjon édes, büszke nászdal
S ne bántson a bús és fáradt tekintet.